Évente egyszer elmennek Rómába,
Ott kerülnek két napra kómába,
Hogy aztán harmadnapra feléledjenek,
S valami felfoghatatlant hirdessenek.

Történt egyszer egy fura haláleset,
Tudni, hinni, misztikus határeset.

Negyven nap lemondás,
Negyven nap ragyogás,
Negyven nap vándorlás,
Negyven nap tisztulás.
Negyven napig tart türelmed,
Aztán
Negyven napig ünnepled.

Évről évre mindig ugyanaz a nóta,
Tojás, kalács, meg egy kis sonka.
Évről évre mindig megfeszítjük,
Aztán megkönnyebbülve ünnepeljük.

Nehezebben emésztjük meg mint a karácsonyt,
De a sonkát éppúgy szeretjük mint a kalácsot.
Újra és újra, folyton és folyvást,
Fenntartjuk magunkban a körforgást.

Megszületik,kicsinek szeretjük,
Aztán megfeszítjük, s eltemetjük.
Lehetsz Júdás, de lehetsz Péter,
Te döntöd el mit kezdesz az eséllyel.

Szabadságot van, hiába tiltakozol,
Döntened kell, bárhogy szabadkozol.
Jól, vagy rosszul, közben egyre megy,
A számlát úgyis a végén fizeted meg.