Valami furcsán szabályos deformitás,
Valami egészen ingatag stabilitás.
Valami ami semmi, de mégis létezik,
Valami ami gyorsul miközben fékezik.

Egy játék minek nincs tétje, de fontos,
Ahol ha valami mellé megy az is pontos.
Téren és időn át örökkön örökké,
150 év alatt nem lettünk törökké.

De lassan már magyarok sem vagyunk,
Valami ismeretlen masszába beolvadunk.
Gömböcünk már van, mint a mesében,
Talán segít az emberen, miközben estében

Már csak egy dolgon töpreng,
A legkisebbet vajon hogyan eshet.
S ha esik ne csak úgy puffanjon,
Inkább csak csendesen koppanjon.