A biciklilopás falun mindennapos eset,
Mégsem gondoltam, hogy velünk megeshet.
Elvitték, s ezzel sebet ejtettek rajtunk,
Úgy éreztük, ezzel kicsit meg is haltunk.

Egy illúzió végleg elveszett,
A vidéki ember akár a városi- mérgezett
Lelkű mindentől függetlenül egyaránt lehet.

A város nem fejlettebb létforma,
A falu nem az idealizmus otthona.
Elvittek egyet, az még megkerült,
A második kilétére is fény derült.

A harmadik volt az igazi csapás,
Ekkor már hiábavaló volt a kutatás.
Elvitték pedig szemünk fénye volt,
Bukszánkon s büszkeségünkön ott maradt a folt.