Már megint karalábé ez túrhetetlen,
Maci csoport, a sztrájk elkerülhetetlen.
A jogainkat itt sárba tiporják,
Nem engedik, hogy hordjam a pelenkát.

Azt mondják egy ovis már szobatiszta,
Én mégis azt az időt sírom vissza
Amikor még szabadon ürítettem,
Hogy mikor szarok, magam dönthettem.

Szóval társaim az elnyomásban,
Egyesüljünk sztrájkbizottságban.
Tovább ez így  már nem mehet,
Nem bírok megenni több főzeléket.

Jövőnk a tét, le a rántással,
Ne próbálkozzanak a habarással.
Unjuk a banánt nem kérünk a narancsból,
Elég volt a felülről jövő parancsból.

Tüntetünk és lázadunk,
Soha meg nem hátrálunk.
Veszíthetünk ugyan, de soha föl nem adjuk,
Ha most nem sikerül pár év múlva újra megpróbáljuk.