A kamasz a tán a legrágósabb falat,
Néha kínodban vakarod tőle a falat,
Fejétől nincsenek biztonságbna a falak.

Próbára tesz százszor, ezerszer,
Persze te mindig helyesen cselekszel,
S nem érted mért nem teszi ő is ezt.

Okos vagy, kiszámíható, néha unalmas,
Gyakran felejted el milyen az izgalmas
Őszinte élet, a lázadás mint alapvetés,
A teljesség kell nekik, s ez nem kevés.

Az a kamasz ki egykor te is voltál,
Ki néha szeretné ha megint az volnál,
Kinek egy, többet jelentett száz szónál.

Ez a múlt, mi jelened része,
Te döntöd el mit adsz cserébe.
A valaha volt kamaszt ne add soha érte.