Fogkrém ízű hajnali kávé,
Ez az idő nem a nyújtózásé.
Álmos pakolás, méla tervezgetés,
Néhány percnyi lopott szendergés.

A kocsiban kaotikus rendben kincsek lapulnak,
Árucikké vált lenyomatai egy régen volt kornak.
Komód, képkeret, képeslap, mozsár, és remény,
A mai napon talán ránktalál a főnyeremény.

Jön a vevő, ki azt a kincset keresi,
Miről csak ő, s mi tudjuk, hogy egyszeri
S megismételhetetlen, minden pénzt megér,
Kiért mint hős lovag a vevő hirtelen betér.

Felébredt a nap, s vele az árusok hada,
Ha nem megy el a subi, nem lesz vacsora.
Még egy kávé, ha hideg van béléssel,
Aztán megváltó várás fürkésző nézéssel.

Ha megvan az első üzlet, jöhet a sültkolbász,
A sikeres folytatás reményében egy kis tunkolás.
Zajlik az élet, folyik az alkudozás,
Kinek tétre megy, kinek csak játszadozás.

Filléres emlék, vagy örökbecsű érték,
A placcon az ár a kézzelfogható mérték.
Még néhány kérdés, rájuk a rutinos válasz,
Látszik ki az ki nézelődik, ki lesz ki választ.

Még egy utolsó, tétován reménykedő kísérlet,
Talán a nagybetűs vevő ma nem marad kísértet.
Meglátja azt mit más nem vesz észre,
Csillog, ragyog, mint gyémánt a szemétben.

Ha most nem jön, talán legközelebb,
Jövő héten újra kezdődik a menet.