A szalagról legördülő utolsó modell,
Kereke nem fordult, nem is kopott el.
Rozsda lett patinája, jéghideg kazánja,
Szenet nem látott, se füstje se lángja.

Csak áll némán, rendületlen,
Lángtalan, örökös hevületben.
Régi idők súlyos tanúja,
Nincs semmije, csak múltja.

Rendszerek jönnek mennek,
Mégis párhuzamosak a sínek.
Utazni kell térben, időben,
Akár testben, vagy lélekben.