A hátlapot leszedtem, de hiába kérdem,
Még a kapcsolási rajz betűit sem értem,
Csinálom érzésből, inkább nem is nézem.

Típushiba, mondták, lejár a mágnes,
De hang nélkül is nézheti az ember.
Majd én szét szedem, csak néhány csavar,
A sok fölösleges alkatrész sem zavar.

Hiba elhárítva, a mágnes a helyén,
Most már hangosan énekel a Psota Irén.
Csak néhány mozdulat, s helyén a hátlap,
A siker, s néhány alkatrész maradt hátra.

Szakma van kezemben, ezt gondoltam,
S a biztosíték tartóját összenyomtam.
Átfutott agyamon a gondolat, s az áram,
A szerszámokat ritmusosan ráztam.