Szívükben még vérvörösen izzik a tűz,
Éltetőjük a dicső múlt, mihez annyi emlék fűz.
Még ma is egyszerre dobban a szív és mozdul a láb,
Főnixmadárként élednek újjá ha hívja őket a párt.
Egy akarattal, egy jelszóval, egyszerre lépve,
A dicsó múltra emlékezve készülni a végre.
Egy volt országuk és egy volt a pártjuk,
Előbb Rákosi aztán Kádár volt apájuk.
Béke és szabadság, ahogy engedték,
A többi mára történelem, sőt emlék.
648. Éljen május 1.
2014.04.28. 18:19 neagle
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr786095119
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.05.14. 21:49:09
Művészet nagyon finoman lavírozni az ilyen kényes, időszerű témák kapcsán, de neked ez sikerült. Szerintem találó, maró és igaz.