Krumplicukor, zsebtükör, kokasos nyalóka,
Ha megkívántam vett olyat nekem nagypapa.
Elvitt a bucsuba, felültünk a körhintára,
Közben teljes szívvel fütyültünk a világra.

Rég volt, így volt, igaz volt, szép volt,
Mindközül legszebb a rózsapatronos colt.
Durrogtattam bőszen, kalap is járt mellé,
Büszkén feszült rajtam a seriff mellény.

Templom, kocsma, vegyesbolt, mozi,
A falusi pládzában tuti volt a buli,
Jaffa, málna,  olvadt Express szelet,
Minden, mit nyújthat a képzelet.

Elmúlt ez is, mint annyi minden,
Megfakult, összement kockás ingem.
Összement az egész régi világ,
Nem maradt, csak a temetői virág.

A sírok, melyek őrzik a múltat,
Hallgatnak míg a markolók túrnak
Új sírhely után kutatva folyvást,
Nem állítja meg senki az időfolyást.