Nagypapát szerettem, nagymamát kevésbé,
Mosolyát sem értékeltem soha eléggé.
Tűz és víz volt a két öreg,
Egyikük mindent másikuk semmit sem engedett.

Papámat szinte mindenki kedvelte,
Mamám társaságát senki se kereste.
Nagy volt köztünk a távolság,
Közeledni nem volt bennem bátorság.

Hajlott háta, szomrú szeme,
Ma már tudom, milyen volt élete.
Akkor csak a hallókészüléket láttam,
Pedig süketsége kiáltás volt a világban.

Szenvedett eleget, két életre valót,
Maga körül keresve se találta a jót.
Szeretni már sosem fogom, de megértem,
Talán nem leszek magányos, ha utam végére értem.