Volt egyszer egy kereső,
Akadt néhány verselő
Kik vállalták a lehetetlent,
Ólvasó, múzsa nélkül verselnek.

Mára tovább léptek, remélem átmenetileg,
Lassan tagok nélkül ontják a rímeket.
Ez azonban csak ideig-óráig mehet tovább,
Nem látom Neaglét, s nem tudom az okát.

Az Indexes verselés atyja, szelleme,
A pontosság volt eddig legnagyobb fegyvere.
Most pedig ő lett a Kopoly utcai remete.

Gyere elő, akár hol vagy,
Dóljön belőled újra a dal.
Eddig tűrtem, de most már elég,
Érjen végre véget a semmittevés.

Azt ne hidd, hogy nekünk ez öröm,
Inkább azt vizsgálnám, hideg e a söröm.
Rímre fel, szenvedj tovább velünk,
Lustálkodunk majd, ha vén faszok leszünk.