Most az jönne, hogy a bércek méltósága,
Meg a vakító hegyormok titokzatossága.
Szép sorok, apró titokzatosság,
Hozzá persze némi modorosság.

Ez most nem megy, gyűlölöm a telet,
Megéltem belőle több mint eleget.
A lágyan hulló hópelyheket leszarom,
A változatos tavaszomat akarom.

Vagy a nyarat, sörrel, Balatonnal,
Reménykedve fekszem le minden alkalommal,
Hogy az egész csak álom, holnapra kialszom,
De reggel ott világít a tél a teraszon.