Megfáradt mosoly a bohóc arcán,
Orrát megrágta már a krumplibogár.
A légtornász már szédül a magasban,
Az oroszlán fogai helyét siratja.

A bűvész cilinderjében csak nyúlszar maradt,
A késdobáló kése régóta már a tokjában rohad.
Egyszer villant, kettőt pörgött, s a betonba beleállt,
Lehet hogy igaz, vagy csak így születnek a legendák.

Azért minden nap van még előadás,
Bár a bevételt számolni nem szokás.
Nincs is mit, néző  mutatóba sem akad,
Csak egy, ki egyszer tévedésből ott maradt.

Azóta is ott ül, alszik vagy halott,
Tőle jó szót, kritikát senki se hallott.
A lovak az ostort fáradtan követik,
Aki nem lép egyszerre azt lelövik.