Szakik szallonnáztak ott, hol nem kellett volna,
Minden létező bajnak ez lehetett az oka.
Ez volt a válasz, melyet a suliban kaptunk,
Ma sem értem, akkor mire számítottunk.

Valami történt, mit nem nagyon értettünk,
Igazság szerint belőle keveset éreztünk.
Ma sem értem, bár azóta sokszor magyarázták,
Felfogni nem tudom az egész fúzió-izé titkát.

Az atom barát, az atom biztonságos,
A képlet valahogy mégis homályos.
Az erő elszabadult, s nem volt velünk,
A pokol tüze fordult ott ellenünk.

Még most is forr a szarkofágok alatt,
Csak a hit maradt, kevés az akarat.
Bízni, hogy nem pusztítjuk el a világot,
Soha nem szakítjuk le az utolsó virágot.