Egy állomás, melynek már neve is maga a titok,
Léte megkérdőjelezhetetlen, bár nem tudok rá okot.
Volt, van lesz, ez a világ rendje,
Akkor is ha nem lesz már értelme.

Lehet, hogy most sincs, ezt nem tudhatom,
Bár az igazat megvallva nem is firtatom.
A Rákost rendezni esetleg gáttal lehet,
De nem látni ott mást, csak síneket.

Van egy ház, kerítés, váltó, bakter,
A mennyországot képzeli el így az ember.
Csönd, béke, és végtelen nyugalom,
A félórás késés a legnagyobb izgalom.