Hasonlóan érzek én is, megfogalmazol egy talán korunkra, férfiui hanyatlás kora, jellemző állapotot. Sok minden kimaradt, néhány dolog megtörtént, jó rossz. Kérdésessé vált minden, mennyi múlik azon, hogy tökéletes legyek, hogy állandóan helyt álljak. Nem az állandó helytállás a legnagyobb bukás? Szóval érdekes, elgondolkodtató vers.

Az a helyzet, hogy mostanában többször szembesültem azzal, hogy végérvényesen felnőtt lettem, sőt egyre inkább családfő. Nem önszántamból, és nem akarva. A múltkor is jó lett volna egy praktikus tanács, amit pár hónapja meg is kaptam volna apámtól, most azonban nem hívhattam. A versen is ez a hangulat érződik. Valóban van benne egy kifelé haladás érzés, egy számadásféleség, némi tanácstalanság. Fog ez még változni, remélem nem rosszul. Azt gondolom, hogy nem csak a jövő és a jelen, de a múlt sem állandó. Nem tudom igazán jól elmondani, de próbálom. Egy dolog van, amiben nem csalódtam még, az pedig a játék. Lehet, hogy tévedek, de ha egy dolgot lehetne csak kiemelni rólunk, az a játék lenne. Nélküle nem lettünk volna azok akik, és nem is lenne közünk egymáshoz igazán. Lehet, hogy ez zagyva kicsit, de nem tudom jobban kifejezni

Az a helyzet, hogy mostanában többször szembesültem azzal, hogy végérvényesen felnőtt lettem, sőt egyre inkább családfő. Nem önszántamból, és nem akarva. A múltkor is jó lett volna egy praktikus tanács, amit pár hónapja meg is kaptam volna apámtól, most azonban nem hívhattam. A versen is ez a hangulat érződik. Valóban van benne egy kifelé haladás érzés, egy számadásféleség, némi tanácstalanság. Fog ez még változni, remélem nem rosszul. Azt gondolom, hogy nem csak a jövő és a jelen, de a múlt sem állandó. Nem tudom igazán jól elmondani, de próbálom. Egy dolog van, amiben nem csalódtam még, az pedig a játék. Lehet, hogy tévedek, de ha egy dolgot lehetne csak kiemelni rólunk, az a játék lenne. Nélküle nem lettünk volna azok akik, és nem is lenne közünk egymáshoz igazán. Lehet, hogy ez zagyva kicsit, de nem tudom jobban kifejezni. Kicsit olyan ez, mint a mese a sóról, és az apáról.

Lehet, hogy zagyva, de őszinte és mélyen érint. A szubjektív múlt érzet változik állandóan, kevésébé fontos dolgok fölnagyítódnak és fordítva, az idő vonatán többször átutazunk az objektíve ugyanazon a múlton, mint egy tájon, de mégis más és más dolgot rejteget számunkra. Na ez is zagyva. Mindenesetre 940 verset írtunk, amelyek senkit sem érdekelnek, ez igazán nagy szó.

Ja és, ha ma valaki meg kérdezné, hogy mi a lószart csináltam ebben az életben, habozás nélkül rávágnám, hogy írtam 940 verset. Nem azt, hogy hány nőm volt, hány országban voltam, hány gyerekem van, mekkora a citation indexem stb...Nemköltő létünkre a legtermékenyebb költökké lettünk! Azért, mert ha kiszállnék megölnél, de én is eltennélek láb alól, az biztos. Neagle barátunk elnémult...

Nem hallgatott el, csak lassan halad. Lépj vissza a fordulókban, és meglátod, hogy pótolgat. Ha mégis végképp elhallgat, akkor meg kell hogy öljük...