Csigakoma

Kétszázer jelentkező akadt a nagy útra,
Pesszimisták, optimisták - a jóisten tudja.
Egy út, hátrahagyva minden fóldi dolgot,
A sikertelent épp úgy,mint amit megoldott.

Érzelmi alapon hozott döntés nyomán,
A csomagban nem maradhat, csak a racionalitás,
Utódot kell nemzeni, fiút és lányt.

Aztán sokasodnak ők is, szerelemmel, anélkül,
Addig, míg a város, s az új nemzetség felépül.
Addigra talán jönnek új telepesek,
Hogy a marslakók ne legyenek belterjesek.

Tiszta nyári estén felnézve az égre,
Kis pontként a Föld és a Hold vehető észre.
A jövőnk van ott, ha mi is úgy akarjuk,
Ha eszünkbe jut, ma még a fejünket vakarjuk.