Csigakoma

Letelt, s lehullott, a vége ott a porszívóban,
Kóbor tűlevél lapulhat még a zokniban.
A díszek egy éven át nem csillognak a dobozban,
A jövő karácsonyfája ott lapul a tobozban.

Két karácsony között lesz tavasz és nyár,
Talán jut nekünk pár nap a tanyán
Ynakrasnál laza fröccsör iszogatva,
Irodalomtól, bortól ittasan szavalva.

Esetleg Tahiban kertet rendezve,
Fűben sörrel a kézben heverve,
Ábrándokat tétován kergetve.

Ha Pesten hoz össze minket a sors,
A Kopolya utca maga az oltalom.
A társasházi magány nekünk ideális,
Az idill akkor is jó, ha átmeneti, nem reális.

Ha nyár akkor Balaton,
Este egy bláz a lepsényi teraszon.
Közben ezret fejelünk a hűs habokban,
Minden bajt elfeledünk e napokban.

Aztán jón a karácsony, kinek kinek kedve szerint,
Elelt egy év, mire az ember vissza tekint.
Éjfélig ünnepeljük a születendő Kisdedet,
Éjfél után megtartjuk a Szilvesztert.

Játszunk tovább ha kell, ha nem,
Nem baj, ha csak nekünk okoz örömet.