Egy slukk egy jó szivarból épp elég,
Azt gondalhatná az ember, hogy csak kellék.
Pedig nem mellékes, bár elhagyható, mint sok minden,
De ha mindent kihagyunk, mi lesz látható a filmen
Mi rólunk szól, nekünk, esetleg másoknak,
A kiválasztottaknak, kik velünk játszottak,
A jelenetekben jól, rosszul, de látszottak.
Velünk voltak szippantás közben,
A köztünk gomolygó szivarfüstben.
A film még készül, de vannak már jelenetek,
A végső vágáshoz még újabbak kellenek.
Felőlem foroghat tovább a kamera,
Akár szár leszek, akár statiszta.
A mi filmünk lesz, tele poénnal, titokkal,
Addig is veszek szivart egy másik dobozzal.
