Papírzacskóban szégyenlősen megbújva
Várja, hogy beteljesedjen sorsa.
Egy nyári hónap eredménye, önként vállalt kényszer,
Azt mondták a munka nemesít, de semmiképp sem szégyen.
Mentem hát, ha nem is lelkesen,
Várt rám a kórházi üzem.
Megismertem a való világot,
Az élet szele hátba vágott.
Nem volt célja, értelme,
Fel nem foghatta azt elme.
A munkát kerülni kell, ez a legfőbb szabály,
Ha sikerül, nincs többé akadály.
Hó végén jött a szabadság, s a fizetség,
Egy kis zacskóban kaptam meg a pénzt.
Nem sokáig égette az összeg zsebemet,
Elköltöttem, de ez nem melengette meg keblemet.
A nadrág mit vettem, az első héten kiszakadt,
A lyukas farmer ekkor még nem volt divat.
Nincs már meg, emléke is elfoszlott,
Nem is tudom, hogy leltem meg e darabot.
