Zenélő szökőkút, száz éves platán,
Fák között egy fiúra váró lány.
Ágaikon csendben búgó galambok,
Amott egy másik pár békésen andalog.
Idill, béke, Őszikék harmóniája,
Széttörik, amint rálépnek a rekortánra.
Áldott semmittevés elleni provokáció,
Vagy csupán átgondolatlan akció.
A végeredmény egészség utáni rohanás,
Mezek szövetén áthatoló izzadság.
Télen nyáron, viharban, napsütésben,
Eggyé válnak az egészség szentségében.
Közben nem érnek rá élni az életet,
Nem látnak mást, csak a lépteket,
Út közben lemarad a léha élvezet,
Futni jó, egyszerű, egészséges,
De nem feltétlen szükséges.
Padon ülve is halad a világ,
Legföljebb csöndes, nem zihál.
