Április 4. szabadságunk hajnala,
Régi, zsarnoki kor alkonya.
Győzött az igazság, kitört a béke,
Mindenkinek egyformán szólt az ég kékje.

Erről zengett megannyi ének,
Ezt mutatták könyvekben a képek.
Szabadság volt, már akinek jutott,
Ki fentre tekintett, könnyen orra bukott.

Azóta leomlottak végre a falak,
De emeltünk helyette másikat,
Melyek másképp, de ismét nyomasztanak.

Nem tudni hol van az igazság,
De látjuk mi a hazugság.
Mindenki fújja, míg bele nem vörösödik,
Értelme nincs, csak a tüdő erősödik.

Április 8-ra is maradt még esély,
A semminél több, akkor is, ha csekély.
Lehiggad végre a sok bamba,
Már csak a szürke lesz marha.