Olyan nincs, valami mindnekinek akad,
Csak jó esetben felolodoz a pap.
Lehet, hogy abban az adott pillanatban,
A bűnösnek hitt éppen ártatalan.

Végsősoron mindegy melyikért ár utol a végzet,
Vak szerencsétlen, így nem csoda, ha kicsit téved.
Nem ott és nem azért ér el a sors keze,
De utolér egy létező erő ítélete.

Egyszer valaki állítólag mégis ártatlan volt,
Életén nem volt egyetlen aprócska folt.
Mégis meglett a maga ítélete,
Egy kereszt lett végzete.

Bűnösök vagyunk többé kevésbé,
Szívunk is ezért eléggé.
Mindegy mi jön, tenni nem lehet ellene,
Így egyszerűen, tisztán, csak élni kellene.