Légópincébe zárt lelkek sorsukra várnak,
Sötétbe burkolva izzadtságban fáznak.
Egyetlen ablak, az is másik pincére néz,
Önmagába kulcsolódik megannyi kéz.
Magányos tömeg gubbasztva várja a híreket,
Messiásnak számít, ki ma bármivel hiteget.
Ellenség nélküli háború, melynek csak vesztese lehet,
A béke fehér galambja valahol távol feketén integet.
Nem tudni, új világ születik e a régi romjain,
De valami örökre megváltozik.
Megtörtént, miről azt hittük, velünk soha,
Eljött a poszt-szürrealitás kora.
