A lucsok az élet valódi sója,
Az emberiség legfőbb mozgatója.
Birodalmak születtek, pusztultak érte, ellene,
Fülünkben cseng ezernyi trubadúr éneke.
Lucsok nélkül élni lehet, de minek?
A sors mégsem ad belőle mindenkinek.
Járni jár ugyan de olykor nem jut,
Az emberfia sokszor hiába fut.
Van ki küzd érte,
Akad, ki harcol ellene,
A líra velük van tele.
Lucsoktalan lelkek harcáról olvashatunk,
A megtalált lucsokról többnyire keveset hallunk.
A többség szemérmesen hallgat róla,
Bár olykor felcsendül egy pajkos nóta.
