Lesül a bőr a képemről,
Mit gondolnak most erről?
Ez mindennek az alja, vagy a teteje,
Romlott ennek a szégyentelennek a veleje.
Mit képzel magáról, neki mindent szabad,
Az emberfia békésen üldögél az almafa alatt.
Egyszer csak jön egy asszony személy,
Amolyan fügefalveles, csélcsap, ledér.
Aszongya nekem, ki csak békésen üldögélek,
- Nem támadta meg a fát valami féreg?
Vizsgáljuk meg a termést közelebbről,
Mi mondunk majd, ha kérdőre von a teremtő
A fájára hogy vigyáztunk, mi lesz a terméssel,
Még a végén kívülről találkozunk a kerítéssel.
Hiába mondtam, szerintem nincs semmi baj az almával,
Ő visszaélt a - tudod melyik - hatalmával.
Azt mondta, ha nem kóstolhatja bele a gyümölcsbe,
Én sem haraphatok az ő termésébe.
A zsarolás bűn, de nem volt mit tenni,
A parancsba bele kellett egyezni.
Beléharapott hát a hamvas gyümölcsbe,
Mi pedig rögvest mehettünk a levesbe.
Micsoda szégyen, mindenki rajtunk nevet,
Az ember szégyenében ilyenkor egyet tehet.
Megfogadja, sohasem eszik almát,
Feltalálja inkább a pálinkát.
Az asszony egye csak tovább, s kapja meg büntetését,
Az Úr havonta vegye csak el vérét.
