Elszállt egy hajó a szélben, vissza sohasem tér már,
Mostantól már csak a végtelen lehet a határ.
Nincs már több performansz, rácsok közti szabadság,
Nem lesz gátja többé semminek a kiábrándító józanság.

Neved, mint egy igazi kuruc vezéré,
Léted szabálytalansága vált eszmévé.
Mindig csak kívül, sohasem középen,
Inkább álomban, mint ébren.

Fegyvert nem fogtál, békét nem hoztál,
Harc híján igazán győzni sem tudtál.
Megvertek, csontodat törték, kerék alá tettek,
Bűnöd nem volt, mégis elítéltek.

Büntetésed kegyetlen volt, elhallgattattak,
Kezedbe húr nélküli gitárt adtak.
Játszottál tovább, máshol, mást,
Nem csak földrajzilag lépted át a határt.

Elszállt egy hajó a szélben, vitorlája egyre csak dagad,
A hajó kapitányával, már egy másik dimenzióban halad.
Már ő is tudja, kicsoda, micsoda, mivégre létezünk,
Elment bár, de hagyott itt néhány dalt, mit jobb híján élvezünk.