Gyárrajáró
(Egy elképzelt beszélgetés)

Mérnok Úr a maga szíve sose fáj,
Mit érez, mikor néhanap felénk jár?
Megdobban e szíve, kapar e torka,
Vagy kíván e minket a pokolba?

Én személy szerint magát sajnálom,
Maga volt nekünk a megtestesült álom.
Nem hordta fent az orrát, lefelé is nézett,
Nem okozott gondot a különbözo világnézet.

Fel a fejjel, nem féltem magát,
Csak mindig hallja meg az idok szavát.
Van még magában elég kurázsi,
Nem csak zsíros kenyér lesz a menázsi.

Jut minden mire vágyik,
Csak álmodjon, s az valóra válik.
Minden jót, azt is mit nem kér,
Mit a magamfajta melós nem is remél.