-Hazamegyek!
Aztán maradt
velünk az asztal
Sarkán durcásan mint egy kisgyerek,
Kinek elvették a játékát a kedveset.

Ittunk tovább barátságban békességben,
Szesztől fakadt igaz egyetértésben.
Teltek a percek fogytak a felesek,
Megeredtek a nyelvek és az ötletek.

Vállalkozni kéne, ez volt a konklúzió,
Létrejött köztünk valami őrült kohézió.
Született számtalan szebbnél szebb gondolat,
Pár óra s pohár után megszületett a közös akarat.

Házitészta, ez kell a magyarnak,
Nekivágunk a kapitalizmusnak.
Van egy gép a nagymamánál,
Maradunk a manufaktúránál.

Aztán ha beindul a gépezet,
Vehetjük a vadonatúj gépeket.
Változatos ízek, megszoktt formák,
Gyűlik majd a forint később majd a dollár.

Összehozott minket a gazdagság mámora,
Előttünk volt még az egész éjszaka.
Együtt maradtunk tervezgetni a jövőt,
Úgy döntöttünk együtt töltjük az időt.

Kell egy hely, ez most sem volt probléma,
Várt ránk a hungária kőrúti kis szoba.
Elővettük a csocsót s négy üveg töményt,
Elfogyott mind, gólonként kortyonként.

Szépre ittuk magunkat, azéjszaka véget ért,
Az utolsó korty után mindenki hazatért.
Maradtam én ment az Imre a Zsolti s a Vidovics,
Ő volt a szerencsés mert még elcsípett egy trolit.

Ezt a kegyet aztán szépen meghálálta,
Szegény szerelvényt alaposan telehányta.
Hazatért, aludt egy keveset s munkába indult,
A sors keze azonban megint utána nyúlt.

Gyanútlan lélekkel, háborgó gyomorral,
Szembetalálkozott a buszon a hányással.