Orosz és fizika: szép páros,
Éreztem szűk lett nekem a város.
Menni el, nem tudtam hová,
Váratlanul ért a végállomás.

A reptérre értünk akarva akaratlanul,
Odahajtott minket hátsó gondolatunk.
Boldog emberek készülődtek a felszállásra,
Mi szomorúan gondoltunk az elröppenő nyárra.

Megbuktam,ez volt az ítélet,
Az osztályzásnál nem volt kímélet.
Voltak előzmények,erre mégsem számítottam,
Valamiért magamat szünet nélkül ámítottam.

Jó év volt pedig, élveztük végig,
Sajnos elrontották nekünk a végit.
Vége, nincs tovább ez volt a sajgó érzés,
Nem látszot, csak fájt mint a belső vérzés.

A következőt már higgadtan fogadtam,
Nem esett jól de már nem nyafogtam,
A nyár odalett, de ezt már megszoktam.

Megtanultam az anyagot, s a leckét,
Tanulni kell, a bukásból épp elég.
Sikerült a vizsga, még büszke is voltam,
Ott álltam megszokott helyemen a sorban.

Három a magyar igazság
De most nem volt ráadás,
Éreztem megérett a változás.

Új iskola,új élet, új szokások,
Tudtam többé nem lehetnek kifogások.
Elvégeztem csendben, észrevétlen,
Nem buktam, de belülről véreztem.

Kaptam azóta több indexet,
Volt közte torzó, s befejezett.
Őrzöm őket azóta is,hurcolom magamban,
Osztályzatot ma már csak az élet adhat.