Csigakoma

A sors kiszámíthatatlansága dönti el,
Kinek jut a trónus, kinek a szűk hely.
Magában hordozzák mind az uralkodás esélyét,
De a dajkaméh eldönti a királynő személyét.

Onnantól csak raktároz, meg hízik,
Miközben dolgozó s here benne bízik.
Egyszeri a nászút, de kielégítő,
A nemi élet utána már nem jellemző.

Eltárolja magában az aktus összes nedvét,
S mint bűvész elővarázsolja teremtményét.
Békében élnek egy zárt világban,
Boldogságra lelnek egy szál virágban.

Illatot szívnak, nektárt csepegtetnek,
Élnek, repülnek,dolgoznak, szeretnek.
Rokonai ők a szorgos hangyának,
Édes színfoltjai a világnak.