Jött a hír a fal végleg megrepedt,
Talán csak néhányan kapták fel a fejüket.
Folyik a vörös iszap, mindent beterít, elnyel,
Lassan, de biztosan öl, mindent körbe ölel.

Marsbéli lett a táj, az élet hátrébb lépett,
Csak hálni járt arra akkoriban a lélek.
Néztem a híreket, vártam a csodát,
A mindenre gyógyírt adó megoldást.

Az nem jött, csak az egymásra mutogatás,
Néhány hét múlva várt ránk egy utazás.
Mentünk adománnyal, aggódással tele,
Reméltük az egésznek nem igaz a fele.

Aztán megérkeztünk, előttünk a vörös Torna,
Olyan volt, mint a Föld megvalósult pokla.
Vért izzadt a Bíbor folyó, minden remény nélkül,
Ki látta, rádöbbent mennyit ér az ember végül.