Meseország királya trónjáról lelépve,
Behunyt szemmel rábökött a térképre.
Szugerált egy tengert, vonzotta a végtelen,
Oly országra vágyott, mely érdekesen képtelen.
Tenger és homok, megszokott páros,
De partján nem fogad minket megszokott város.
Nem csillog, leanderek nem nőnek Kiskunsplitben,
Nem utaznak turisták szállodai liftben.
A homokbuckák között csak a szél muzsikál,
A város határán legfeljebb traktor dudál.
Halászok nem fognak csak vörös szárnyú keszeget,
Még a prospektus sem jóval kecsegtet.
Ez kell mégis az unott uralkodónak,
Ezt az álmot hagyja hátra az utókornak.
Vegyes vágott, mint a csalamádé,
Savanykás élet, mint egy kundalmáté.
